Kiégés
Tények és tévhitek
Tartalomjegyzék
A kiégés fogalma
A kiégés szindróma egyike azoknak a pszichológiai fogalmaknak, amelyek a közbeszédbe is átkerültek. Hiába vált azonban közismertté a fogalom, kevesen vannak tisztában a jelenség valódi okaival, lefolyásával és veszélyeivel.
Sok esetben az átmeneti teljesítménycsökkenést tévesen kiégésnek címkézik, miközben a kritikus állapotban lévők nem jutnak időben segítséghez, mert kevesen ismerik fel azt a veszélyeztető állapotot, amikor a gyógyulás érdekében mindenképp szükséges szakemberhez fordulni.
A cikkben a kiégés jelenségéhez kapcsolódó gyakori tévhiteket vesszük sorra, de előtte lássuk, mit is értünk ez alatt.
A kiégés fogalma (angolul burnout) a technológiából származik, így nevezték az egykor jól működő energiaforrás gyengülését, működésének fokozatos megszűnését. Pszichológiai értelemben a fogalmat először Herbert J. Freudenberger használta 1974-ben megjelent tanulmányában.
A kiégés hátterében a hosszantartó munkahelyi terhelés áll, az ennek hatására fellépő testi, lelki, érzelmi kimerültség állapotát nevezzük burnoutnak, amikor valaki úgy érzi, kudarcot vallott, nem képes ellátni a feladatait, sőt megkérdőjelezi a saját hozzáértését.
A kiégés további tünete, hogy a korábban motivált munkavállaló elveszíti lelkesedését, hitét, ideáljait, nem lát maga előtt megvalósítható célokat, amiért érdemes lenne erőfeszítést tennie. Munkáját a jól ismert rutinok mentén végzi, nem hajlandó újat tanulni.
Nemcsak saját magával szemben kritikus, hanem a munkatársait, ügyfeleit, betegeit is cinikusan, kiábrándultan szemléli, igyekszik érzelmileg távolságot tartani tőlük. Pesszimista, aki nem lát esélyt a változásra, önerőből pedig nem tud kilábalni az apátiából.
A kiégés kezelése fontos, hiszen számos egészségügyi problémával társulhat, az alvászavartól kezdve különféle pszichoszomatikus problémákon keresztül, függőségek kialakulásához, depresszióhoz vezethet. A munkavállalók romló egészségi állapota egyrészt az egészségügyi ellátórendszert terheli, másrészt a burnout a munkahely általános működésére is romboló hatással van.
Gyakori, hogy a kiégés járványként terjed a dolgozók körében, az így kialakuló nyomasztó munkahelyi légkörben:
- megszaporodnak a konfliktusok
- nő az egészségügyi hiányzások száma
- növekszik a fluktuáció
- csökken a termelékenység
A kiégett emberek egyéb társadalmi szerepükben sem képesek helytállni, a családjukban sem tudják ellátni a feladataikat, társként, szülőként, barátként sem lehet rájuk számítani.
A kiégés tehát nem csupán az egyén életminőségét rontja, egészségügyi, gazdasági, társadalmi következményei is súlyosak. Ezért érdemes tisztázni a jelenséghez kapcsolódó tévhiteket, amelyek akadályozhatják, hogy a burnout tüneteit (akár magunkon, akár másokon) komolyan vegyük.
5 tévhit a kiégéssel kapcsolatban
1. A munkahelyi kiégés csak a segítő szakmákban dolgozókat veszélyezteti
Elterjedt elgondolás, hogy a kiégés kizárólag a segítő szakmákban dolgozókat érinti. Való igaz, hogy a kiégés jelenségét először egészségügyi, szociális területen dolgozóknál figyelték meg, viszont sokkal elterjedtebb jelenségről van szó, ami nem köthető csupán egyetlen foglalkozási csoporthoz. Mely munkakörökben fokozott a kiégés veszélye?
- pedagógus
- rendőr
- katona
- tűzoltó
- ügyfélszolgálatos
- munkahelyi vezető
- élsportoló
A közös ezekben a munkakörökben, hogy mindegyikben nagy nyomás alatt kell teljesíteni, a siker előfordulása pedig bizonytalan, vagy ritka. Emellett számít az is, ha nehéz élethelyzetben lévő, feszült emberekkel kell kapcsolatba lépni, vagy lelkileg megterhelő események szemtanújává kell válni.
2. A munkahelyi kiégés azt érinti, aki nem szereti a munkáját
Elterjedt elgondolás, hogy aki szereti a munkáját, örömét leli benne, az nem éghet ki. Valójában a munkájuk iránt végsőkig elkötelezett, motivált szakemberek a legveszélyeztetettebbek. Ha a lelkesedés oda vezet, hogy valaki minden feladatot magára vállal, minden idejét és energiáját a munkába fekteti, akkor a feszített munkatempó hosszú távon kifáradáshoz vezet.
A túlvállalás mellett a másik veszély a tökéletességre törekvés, amikor valaki nem elégszik meg azzal, hogy kellő szakmai alapossággal elvégez egy feladatot, hanem minden esetben a legjobbat szeretné nyújtani. A teljesíthetetlen elvárások, könyörtelen mércék, megvalósíthatatlan ideálok kergetése csalódáshoz vezet, így a kezdeti lelkesedést egy idő után felváltja a testi-lelki kimerülés.
3. A burnout szindróma az idősebb korosztályt érinti
Ha kiégésről hallunk, általában olyanok jelennek meg a szemünk előtt, akik már sok évet eltöltöttek egy pályán, és a sok év sok küzdelme elhasználta őket. Valójában a kiégés szempontjából a lelkes, fiatal pályakezdők is veszélyeztetettek, sőt az orvostanhallgatók között sem ritka a burnout megjelenése.
Gyakori, hogy a frissen végzettek nagy reményekkel vetik bele magukat a munkába, örömmel vállalnak minden feladatot, mivel még nincsenek kialakult rutinjaik, ezért minden eset nagy energiabefektetést igényel tőlük. Mivel égnek a vágytól, hogy tanuljanak, fejlődjenek, tapasztaljanak, minden idejüket a választott szakmájukkal töltik ki.
Szabadidejükben is szakirodalmat böngésznek, a megoldandó feladatokon töprengenek, a kollégákkal való kapcsolatuk intenzív, akár a szabadidejükben is az ő társaságukat keresik. Sokszor idealizált képük van a munkáról, így a kudarcokat nagyon megszenvedik, és még több energiát fordítanak a következő feladatra.
Szerencsés esetben a pályakezdőknek nem kell szembenézniük a kiégéssel, mert a kezdeti magas hőfok egy idő után csillapodik, kialakul egy fenntarthatóbb egyensúly, amelyben már nemcsak a munka körül forog minden. Enélkül már néhány munkában töltött év után is megjelenhet a kiégés.
4. A burnout az egyén problémája
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a kiégés oka az, hogy valaki nem jól kezeli a stresszt, kevésbé terhelhető, nem tud nemet mondani, elúszik a feladataival, esetleg nem érdekli a munkája, vagy nem való arra a pályára, amit választott. Valójában a kiégés kialakulásában mindig a munkahelynek is van szerepe.
A kedvezőtlen munkakörülmények, a magas elvárások, erőforrás hiány, túlterheltség, nagy felelősség, bizonytalan siker, munkahelyi légkör, vezetési stílus, szervezetlenség – csak néhány azok közül a munkahelyi jellemzők közül, amelyeknek szerepe lehet a kiégés kialakulásában.
Ha a munkahelyi kiégés jelei felbukkannak a dolgozók körében azt mindenképp érdemes megvizsgálni, hogy ebben az adott intézménynek, osztálynak milyen szerepe van. Ha szervezeti szinten nem történik változtatás, nem kezdődik meg a burnout szindróma kezelése, akkor a növekvő elvándorlás, csökkenő teljesítmény, alacsonyabb ügyfél elégedettség jelzi majd, hogy megújulásra lenne szükség.
5. A kiégés kezeléseként elég egy kis pihenés
Gyakori, hogy a dolgozó a kiégés megszűnését várja az éves szabadságától, abban bízik, hogy a kikapcsolódás megoldja a problémáját. Aztán szomorúan szembesül azzal, hogy még a hosszabb szabadság sem jelent igazi felüdülést, néhány nap után ugyanolyan fásult és kedvetlen.
Minden munkahelyen vannak húzósabb időszakok, amikor elfáradunk, ezt az átmeneti teljesítménycsökkenést lehet orvosolni hosszabb-rövidebb pihenővel. A kiégés mindig külső, szervezeti és belső, egyéni tényezők eredményeként jön létre, azt mondhatjuk, hogy ahány ember, annyiféle kiégés.
Mit lehet tenni a kiégés ellen?
Az első lépés, miután felismertük, hogy bajban vagyunk, saját kiégésünk megértése akár pszichológus szakember segítségével. A háttérben húzódó okok tudatosítása után következhet a megoldások keresése.
A burnout kialakulása egy több éves folyamat eredménye, így a gyógyulás sem történik egyik napról a másikra, továbbá biztos, hogy nem elég egyetlen dolgon változtatni ahhoz, hogy tartós változást érjünk el.
